Mesterpedagógusi esetleírások 13.

Nyomtatás

 

Kedves Kolléga!

 Az alábbi szöveg alig árul el bármi konkrétumot egy mesterpedagógusi eljárásról, mégis úgy tartom, hogy érdemes az olvasó közönség elé tárni, és remélem, hogy nem csak mesterpedagógusok fogják elolvasni. Jelzem: én is szeretném, ha a köznevelés irányításában érintettek megszüntetnék az ehhez hasonló anomáliákat. Ez már csak azért is fontos lenne, mert ha gyakornokok, Ped. I. és Ped II. fokozat sorolt kollégák is olvassák ezt az esetleírást, könnyen elveszíthetik a bizalmukat, a mesterpedagógusok munkája iránt megnyilvánuló pozitív attitűdöt.

Nem állítom és soha nem is állítottam, hogy minden mesterpedagógus kiválóan végzi a rá bízott feladatot. Nem vagyunk egyformák. Nem azonosak a kompetenciáink, a szakmai tudásunk. Más-más környezetből érkeztünk, és ez természetesen befolyásolja cselekedeteinket is. Azt viszont joggal várja el tőlünk minden érintett, hogy tegyünk meg mindent munkánk minél magasabb színvonalú elvégzéséért. Éppen ezért: akiről már a kezdetekkor látszik, hogy nem felel meg a feltételeknek, már az eljárási rendszer se engedje belépni a mesterpedagógusok közé.

A fenti mondatokkal – csak nem múlt időben – indítottam az előző eset beharangozóját. Igazam lett, de a sikeresség és keresettség szintjén nagyon meglepődtem. Volt olyan hétköznap kora reggel, amikor több mint 1600 érdeklőső egyszerre tekintette meg honlapunkat, olvasta az esetleírást, és még mindig töltött le a tavalyi Szabadegyetemen használt prezentációt. Az ilyen pillanatok, órák és – valljuk meg: napok – adják vissza számomra és munkatáráim számára a folyamatosan szükséges hitet, mellyel végezzük ezt a munkát.

A végéhez közeledik a Mesterpedagógusi esetleírások sorozatunk, ezért már nem várunk hozzászólásokat, további írásokat. Köszönöm minden kollégának az aktivitást az írás és olvasás területén egyaránt.

Remélem, az elmúlt időszakban elgondolkodásra alkalmas írásokat jelentetettünk meg, és általuk segíthettük az Ön szakmai épülését.

Községünk, közösségünk várja, visszavárja Önt!

                                                     

Sonkád, 2018. április 15.

 

Üdvözlettel:

Iszák Tibor

polgármester

 


 

MESTER???

 Az én történetem talán eltér az eddig olvasottaktól, ennek ellenére érdemes átgondolni, hogy jobbító szándékkal mi az, amit célszerű lenne megváltoztatni, módosítani a minősítés rendszerében.

Mi az én történetem? Szakos szakértőként vettem részt szaktanácsadó kolléga mesterminősítésének eljárásában. Mint tudjuk, ebben az esetben csak Értékelő lap 2-t töltünk, hiszen az „első megmérettetést” a pedagógus szaktanácsadói vizsgája jelenti, amin - ha sikeresen túl jut -, jöhet a folytatás. Ez a mi esetünkben is megtörtént, a kolléga 100%-os szaktanácsadói vizsgát tett. A vizsga minőségét nincs jogom felülbírálni, s nem is áll szándékomban, csupán elgondolkodtat.

Viszont a „Mesterpályázat” mindhárom bizottsági tag véleménye alapján elég alacsony színvonalúnak bizonyult. Sajnos az előzetes értékelés után, a portfólió bemutatása során sem győződtünk meg arról, hogy a kolléga valóban alkalmas a mesterfokozat megszerzésére, s mint szaktanácsadó, valóban segíteni tudja majd a pedagógusok munkáját. Az értékelésünket az objektivitás teljességével hoztuk meg, egymástól teljesen függetlenül, s így a mesterpályázat végleges értékelése összesen a Pedagógus II fokozathoz szükséges 75%-t sem érte el.  S itt jön a fonák helyzet! Mivel a szaktanácsadói vizsga eredménye 70 %-t jelent a minősítés folyamatában, természetes, hogy a 90% feletti eredményével a kolléga mesterpedagógusi fokozatba léphet.

Ajánlom mindenkinek a figyelmébe, amit az Útmutató ír a mesterpedagógus fogalom meghatározásánál:

 ,, a mesterpedagógus mindenekelőtt olyan kiváló pedagógus, aki szakmai tevékenységével, magas szintű nevelő-oktató munkájával modellként szolgál a kollégái számára.”

A döntéshozóknak el kellene gondolkodni azon, hogy szaktanácsadói, szakértői mesterfokra pályázó kollégáktól elvárható legyen a  szakmai felkészültség, az a professzió, amivel támogatni, vagy objektíven értékelni tudják a pedagógusok napi tevékenységét. A „MESTERFOKOZAT” megszerzésére pályázóknak pedig az lebegjen a szemük előtt, hogy a magasabb fokozat megszerzésével együtt jár az elkötelezett, kimagasló színvonalú munkavégzés is.

Éppen ezért érdemes lenne megfontolni, hogy ebben az eljárástípusban a minősítés egyes részelemeit milyen súllyal számítjuk bele a végső eredménybe!

 

Amennyiben a szakma presztízsét szeretnénk növelni, fontos elkerülni, hogy alkalmatlan emberek kerüljenek be mester színvonalú munkavégzést igénylő feladatok elvégzésére feljogosító fokozatba. Tegyünk ezért közösen, én megtettem az első lépést, jeleztem a problémát…